John Cowper Powys - A könyv dicsérete
David Albahari - Hitler Chicagóban
Aldous Huxley - Milyen közel vagyunk a
“szép új világ” megvalósulásához?
Salman Rushdie - Aísha
Salman Rushdie: Még egyszer a regény
védelmében
John Cowper Powys -
A könyv dicsérete
Vajon az irodalmárok nem becsülik-e túl az irodalom életre gyakorolt hatását? A válasz, gondolom, népektől és korszakoktól függően más és más lehet. A kínaiakat például, ha a szexust és az éhínséget leszámítjuk, feltehetően minden másnál erősebben befolyásolták a könyvek. A jó öreg angol puritánjaink életvitelére valószínűleg nagyobb hatással volt a Szentírás, mint akár az átöröklődés vagy a környezeti hatások. Homérosz művei, lett légyen írott vagy előadott változatukról szó, minden bizonnyal át- meg átjárták az ókori görögök lelkét; a Korán szavai meg a mohamedánokét. A zsidók történetében, Mózes kőtábláitól kezdve Heine mindenhatóval való packázásaiig, mindig is lényeges szerepet játszott az írott szó, jelentősen befolyásolta gondolataikat, jellemüket, érzelmeiket, és egyáltalán: az élethez való viszonyulásukat.
David Albahari - Hitler Chicagóban
Mindig is csodáltam azokat, akik szeretnek repülővel utazni. Úgy élik meg a világot, mint muslinca a foltos körtét: mielőbb körbe kell röpködni. Lehet, hogy nekik van igazuk. A kor, amelyben élünk, megveti a lassúságot. Egy repülőút manapság már nem kiváltság, hanem a korral való lépéstartás, egyszerűen egy olyan eszköz, amely segítségével megtakaríthatunk néhány órát az életünkből. Ez pedig olyan varázslat, melynek nem könnyű ellenállni.
Aldous Huxley -
Milyen közel vagyunk a “szép új világ” megvalósulásához?
A moralisták egyetértenek abban, hogy a krónikus lelkiismeretfurdalás egyike a legkevésbé kívánatos érzéseinknek. Aki tévedett, mondják, az lehetőleg javítsa ki a hibát, és ügyeljen arra, hogy legközelebb ne kövesse el. Hosszasan tépelődni a dolgon semmi esetre sem célravezető: hiszen a megtisztulásnak korántsem az a legjobb módja, hogy mocsokban hempereg az ember.
Salman Rushdie - Aísha
Negyvenedik születésnapjának végzetes hajnalán Mirza Szaíd Akhtar alvó feleségét figyelte a pillangókkal teli szobában, és úgy érezte, hogy a szíve menten megreped a hatalmas erővel rátörő szerelemtől. A zamindál korán, még pirkadat előtt felriadt ezen a hajnalon, szájában egy álom kesernyés ízével: visszatérő rémálma a világvégéről szólt, s ebben az álomban az elkerülhetetlen pusztulás minden alkalommal egyes-egyedül az ő hibája miatt következett be. Előző este Nietzschét olvasott – “ennek a nagyratörő, ám jelentéktelen emberi fajnak könyörtelenül el kell tűnnie” –, és végül a nyitott könyvet a mellkasára ejtve aludt el. Midőn a csapkodó pillangószárnyak zajára felébredt a hűs félhomályban, dühös volt magára, amiért ily ostobán választotta meg esti olvasmányát. Mindazonáltal az álom teljesen elillant a szeméből, így hát felkelt, belebújt topánkájába, és csendesen járkálni kezdett fel s alá a kastély hosszú verandáin, melyek a leeresztett redőnyök miatt még teljes sötétségbe burkolóztak; a pillangók eközben úgy sürögtek-forogtak a zamindál körül, mint valami udvaroncok. Valahonnét messziről fuvolaszó hangja ütötte meg a fülét.
Salman Rushdie:
Még egyszer a regény védelmében
A Brit Kiadók Egyesületének centenáriumi tanácskozásán George Steiner professzor úr nemrég a következőket hirdette:
Kezdenek nagyon fáradtnak tűnni a regényeink… A műfajok jönnek-mennek, eposz, hősköltemény, verses tragédia: néhány nagyszerű pillanat, melyet aztán hosszú hanyatlás követ. Így van ez a regény esetében is. Regények jó ideig születni fognak még, de mind inkább szükség lesz egy új, hibrid műfajra, amelyet a leginkább talán tényregénynek nevezhetnénk; hiszen mely regény tudna versenyre kelni manapság a legjobb riportokkal vagy tudósításokkal, ezekkel a közvetlen narratívákkal?
Vissza az oldal tetejére
Vissza a főoldalra
Kapcsolat
Linkek