Hajnali hús
Oranzs pillangók
A dolgok elmosódó körvonala
Párhuzamok, flamingóval
Pszichoszomatikus
életrajzok
Hajnali hús
Azon a hajszálvékony, nehezen meghatározható határvonalon, amelyen az éjszaka eltűnik és kezdetét veszi a nappal, vagyis a hajnal legutolsó és a reggel legelső perceiben, a legzsengébb napsugarak permetezésében, amikor az egész éjen át kitartó csendes esőzés után a fákra és a füvekre és a bokrokra záporozik a bimbózó napfény, egy fehér kombi jelent meg a csikorgó kövekkel felszórt parkolóban, és miután három kövér asszony szállt ki degeszre tömött kosarakkal, a sofőr azonnal továbbhajtott. Nem állt meg egy kávéra sem.
Oranzs pillangók
A szoba tele volt papírfigurákkal. Az asztalon, a székeken, a szekrények polcain. Mindenféle formájú és színű, papírból hajtogatott figurák. A foteleken és a szőnyegen. Szárnyaló madarak, nyíló virágok, ugrásra kész békák. Heverésző fekete-fehér pandák, és különböző méretű narancssárga pillangók.
Ez utóbbiból volt a legtöbb. A narancsszínű pillangók mindenütt feltűntek, uralták a terepet. A függönyre is jutott egy, a lehelet könnyű csipke redői közt tárta ki szárnyait a júniusi alkonyatban.
A dolgok elmosódó körvonala
A résnyire nyitva hagyott ablakon szellő lopózott a szobába. Játszott függönyökkel, láthatatlan ujjaival végigfutott a redőkön, mint egy hangtalan hárfán, megsimogatta az asztalt, az asztalon a kiürült ásványvizes üveget, a fekete hamutartót. A hamutartóban az elnyomott cigarettacsikkeket és a négy összegyűrt, lila papírtasakot.
Tompán csobogott és zubogott a víz.
Faltkiste az ablaknál állt és a függöny táncát figyelte, a könnyű hullámzást, ahogy a szél simogat. Sűrű felhők torlódtak egyre az égen. Tira a széles ágyon hevert lehunyt szemmel és rágózott. Egyik lábát lelógatta, a másikat felhúzta az ágy peremére, és szapora ritmusban dobolt vele, bokája fölött ide-oda billegett a pávakék pillangó.
Párhuzamok, flamingóval
Tolnai Ottónak
Másnap reggel nem volt kedve semmihez. Szabadnapos volt, ráért, és fogalma sem volt, mihez kezdhetne az idővel. Pedig jó lett volna kezdeni vele valamit.
Nem szokta így érezni magát. A szabadnapjain rendszerint
bemegy a központba, ruhát vagy cipőt vásárol, beül egy kávézóba.
Vagy ha otthon marad, olvas és zenét hallgat. Most nem volt kedve egyikhez
sem. Olvasni nem akart, vásárlásra gondolni se tudott. Nem értette ezt a
hangulatot, amely rátelepedett, akár egy súlyos lepel.
Igazán nem értette.
Emirewet már letisztázta magában. Legalábbis eddig így hitte. Akkor pedig mégis mi lehet.
A konyhába ment és főzött egy kávét. A könyv ott hevert az asztalon, belelapozott.
Pszichoszomatikus életrajzok
Teljesen sötét volt már, újhold, kiégett utcalámpák, nehéz éjszaka. Mikor kilépett a lépcsőházból, a doktor mindjárt jobban lett valamivel. A lakás állott levegője után megkönnyebbült a kinti szellőn. Enyhe füstszagot érzett, de ez is kelleme- sebb volt, mint a lakás fülledtsége. Szippantott néhányat ebből a hűvösen füstös levegőből, és megindult a parti fák felé. "Milyen egyszerű minden", gondolta, "milyen egyszerű, lényegében." A házak felett, az alacsonyan gomolygó felhőkön szakadt réseken át látni lehetett az eget.
Az égen a csillagokat.
Vissza az oldal tetejére
Vissza a főoldalra
Kapcsolat
Linkek